Tényleg csak az 1988 utáni bérek számítanak bele a nyugdíjba?

Zubor Zalán

A nyugdíjtörvény alapján a nyugdíjszámítás során alapvetően csak az 1988 után szerzett kereseteket veszik figyelembe. Ha azonban valaki az 1988-tól a nyugdíj megállapításáig terjedő időszak nagy részében nem rendelkezett keresettel, akkor az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell megállapítani.

A magyar adófizetők 1988 óta fizetnek személyi jövedelemadót – bár a nyugdíjak nem ebből a járulékból gyűlnek össze, a nyugdíjtörvény mégis ennek az adónak a bevezetésétől számítja az öregségi nyugdíj alapját képező keresetet. Azoknál, akik 1988 előtt is dolgoztak, átlagszámítási időszaknak nevezzük az említett dátum és a nyugdíj megállapítása közötti időszakot: az ő nyugdíjuk összegét az ekkor elért keresetük összege határozza meg (de természetesen szolgálati időként beszámítják az ez előtt ledolgozott éveket is).

Ilyenkor számít a régebbi jövedelem

Az előírás szerint ez csak akkor lehetséges, ha az illető az 1988 utáni időszak legalább felében rendelkezett jövedelemmel. Ha ez a körülmény nem áll fent, akkor a nyugdíj számításában az ez előtti keresetek is szerepet játszanak: a hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete alapján kell figyelembe venni, hogy az így összesített napok száma elérje az átlagszámítási időszak napjai számának a felét.

A Nyugdíjguru.hu számítása szerint, például ha valaki 2020. július 21-i kezdőnappal kéri megállapítani a nyugdíját, akkor 1988. január 1-jétől az átlagszámítási időszak hossza 11 890 nap. Ha ennek a felére, azaz legalább 5 945 napra ebben az időszakban az érintett személy nem szerzett járulékalapot képező keresetet, hanem például 5 900 ilyen napja volt csak, akkor a hiányzó 45 olyan napot 1987. december 31-étől visszafelé lépegetve kell összeszedni.

Ez az oka annak, hogy a valorizációs szorzók minden évben kormányrendeletben kiadott táblázata nem csak 1988-tól tartalmazza a szorzószámokat, hiszen adott esetben a korábbi években szerzett kereseteket is figyelembe kell venni.

A cikk elején említett szja itt kerül képbe: az 1988 előtti időszakban szerzett keresetekből nem kell levonni ezt az adónemet, mivel ez korábban nem létezett. Azaz a fizetés nettósításakor csak a járulékkal kell csökkenteni a figyelembe vett napokon szerzett jövedelem összegét.

Igazolás híján a minimálbér töredéke az alap

Mi a helyzet akkor, ha valakinek nem igazolható az 1988 előtti jövedelme? Ez esetben a nyugdíj megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva

a hiányzó időre érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni a nyugdíj kiszámításához.

Vagyis, ha a korábbi példa szerint az érintettnek 45 kereső napja hiányzik, amelyekre nem alkalmazható a ’88 előtti keresete, akkor a hiányzó napokra a minimálbér pótlásának szabályát alkalmazzák: a hiányzó időre érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amikor az igénylőnek nem volt nyugdíjjárulék-alapot képező keresete.

Ha például az illetőnek 2019-ben nem volt három hónapig semmilyen keresete, akkor a hiányzó 45 napra vonatkozóan a 2019-ben érvényes 149 ezer forintos minimálbér a kiindulási alap a nyugdíj kiszámításához.

A járvány óta kevésbé éri meg várni a nyugdíjba vonulással

A nyugdíj megállapításának folyamata alapvetően három lépésből áll. Az első lépés a nettósítás: a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmek a járulékok és a személyi jövedelemadó levonását követően kerülnek figyelembe vételre a nyugdíj kiszámításánál.

A nettósított alapot ezután valorizálják, azaz mostani szintre hozzák. Mivel az évtizedek során jelentősen változik az átlagbér értéke (a ’80-as években 10 ezer forint nagy pénznek számított, ma már egy heti élelemre sem elég), a korábbi kereseteket mindig a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani, ez úgynevezett valorizációs szorzószámokkal történik.

A következő lépés az úgynevezett degresszió, ez azt jelenti, hogy a magas fizetések után fizetett járulékok csak kisebb részben számítanak bele a nyugdíjba. A nyugdíjtörvény szerint, ha a nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több, 372 001 és 421 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát, 421 001 forint feletti átlagkereset nyolcvan százalékát kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

Ezeken felül a nyugdíjszámításban még nagy szerepe van a szolgálati időnek, azaz a ledolgozott éveknek. Itt főként azzal érdemes tisztában lenni, hogy az adózási formától függően nőhet vagy csökkenhet a beszámításra kerülő szolgálati időnk – egy teljes év KATA vállalkozói jogviszony például csak 0,61 évnek számít a nyugdíjszámításnál.

A saját utolsó, néhány éves keresetünk, illetve a nyugdíjba vonuláskor érvényes átlagkeresetek összege kritikus az öregségi nyugdíj megállapításakor. Az elmúlt években nem véletlenül halasztották sokan későbbre a nyugdíjazást, hiszen a nyugdíj számítását meghatározó átlagbér növekedése (kiegészítve a megnövekedett szolgálati idővel) akár tízezrekkel is növelhette a várható ellátást.

Az idei valorizációs szorzók például 11,4 százalékkal magasabbak voltak, mint a 2019. évi nyugdíj-megállapításnál alkalmazott szorzók, és 40 százalékkal magasabbak, mint a 2017. évi nyugdíj-megállapítás esetén. Kérdéses ugyanakkor, hogy a most kibontakozó gazdasági válság mellett számíthatunk-e az átlagkereset, azaz a szorzók növekedésére. Várhatóan a következő egy-két évben már nem emelkednek a szorzók, így az időseknek már kevésbé áll érdekében a nyugdíjba vonulás halogatása.

Jelentkezz díjmentes nyugdíjtanácsadásunkra, és megkeressük a hozzád illő megoldást!

Mindössze 1 óra alatt, egy személyes konzultáció keretében felmérjük az élethelyzetedet, elképzeléseidet, és több tucat ajánlat közül segítünk kiválasztani a hozzád illő nyugdíj-előtakarékosságot!

+36 1 585 8555